2007. augusztus 29., szerda

Meló,meló,meg néha meló

Kicsit kezdek felőrlődni ebben a pánikszerű melózásban.Unom,az az igazság. Meg néha eszembe jut, hogy vagy egy olyan tévképzetem, mely szerintz az emberfia (jelen esetben Én) azért dolgozik, hogy éljen. Cseppet frusztrál, hogy úgy érzem, nálam fordítva történik....

No mindegy.

De fel a fejjel, sikerült eladnom a gitárom,úgyhogy most van mit a tejbe aprítani. Végtelen tékozlásomban rögtön veszek egy mosógépet (két nap múlva költözöm a hegyre, budai úribuzi leszek.Igazi kis ficsúr....hehehehe), meg szerintem egy fürdőköpenyt is. Ez utóbbi a kispolgárosodás elengedhetetlen kelléke. Most pedig az következik. A lehető legtöbb idő othon történő eltöltése, teraszon cigarettázás, kávézás, faszlógatás , meg hát újra elővadásztam a jó öreg Cash bácsit is. A mosógépből maradó pénzt pedig a lakásra költöm. Adott egy üres konyha, tele kell rámolni fűszerekkel, olajokkal, tésztákkal, tudjátok, minden, ami egy jobb (politikai értelemben vett) konyhában megtalálható.

Direkt igyekszem elszigetelni magam a közélettől, nem akarom folyamatosan a hajam tépni és Gyökérország kártevőin idegesíteni magam. Tévé nuku, na jó, rádió van reggel,mert az ember csak meghallgatja az időjárást...Csak az a baj, hogy nem megy olyan jól. Az ember lát-hall, ami még rosszabb, netezik és hát rálel a tisztavérű, hűséges,
hazafias, egyáltalán nem előítéletes magyar igazság megmondókra.
Akkor meg aztán baszhatja a nyugalmát, meg a saját seggét, hogy olyanokat olvas, amik úgyis felbasszák. És aztán továbbnézelődik és hát linkeket néz meg, közben fröcsög a nyála, apokalipszist ordít és népírtásra vágyik. Szopó. No de ez sem baj. Lassan végzek itt és megyek a másikba. Ottan meg még meló előtt kegyetlenül benyomok az arcba egy somlóival töltött palacsintát ("és ettek zsenge gyökereket és gyönge szekereket..."). És attól jobb lesz.

Ti pedig vigyázzatok, hogy a herceg ki ne menjen és ne kérdezzetek vissza, hogy :"De, ha mégis kimegy, vele mejünk?"

Nincsenek megjegyzések: