Nohát kérem, a tegnap este igazi meglepi ajándékcsomag volt az élettől,mert ugye,ismét nem kellett mennem esti melóba és hát így volt időm kicsit kolbászolni, meg nézelődni, meg felszedni a penelopét és bevásárolni mindazt,ami még hiányzott otthonról.(Lásd: üveg száraz fehérbor,tonic a ginhez,melyet me este szándékozunk elfogyasztani a kultiplexben, és hasonló nélkülözhetetlenül fontos és életmentő dolgok.)
Majd hazaérvén azt a kérést/felszólítást hallottam, ami szerintem bármilyen férfitársamnál határozott és tartós lelki merevedést okozna:
"Drágám most légyszíves menj be, ülj le,én viszek Neked egy korsó sört(házi barna,ez is a nélkülözhetetlen tárgyak listáján szerepelt...). ; Azt akarom, hogy most tévézz és sört igyál, amíg én vacsorát készítek Neked."
És hát így eshetett meg,hogy tegnap egész este Jóbarátokat néztem, barna sert ittam, és az erkélyről cigivel és egy pohár gin-tonic-kal szemléltem a ködfödte erdő mélyén rejtező utcák fényeit. Ráadásul a vacsora is remek volt. Penelopé, hála nemtudomkinek/bárkinek/mindnekinek remekül főz.
Marci Hevesen ehhez képest egy nigériai bevándorló család legkisebb, 162-ik sarja brooklyn egyik nyomornegyedében. Nodehát, az élet nem fenékig tejfel és hát láfjgózán,ahogy a francia mondja, ha angolul beszél éppen,és éppenpont ezt akarja mondani és hát ma reggel csak be kellett jönni dolgozni. Már a házból kilépni se nagyon volt kedvem (ilyen időben a legjobban nevelt kutya is inkább a szőnyegre sz*rik...), nemhogy még jegyet is kelljen lyukasztanom. Merthogy tegnap ám, bármilyen furán is hangzik ez éntőlem, vettem egy tömbjegyet, nagyonhirtelen felindulásomban.
Csak beértem melóba. Mindaddig egész jól telt a nap, amíg ebéd közben addig nem pofáztak hozzám, míg egy válasz helyett olyan rágtam a nyelvemen, hogy bedagadt és vérzett is. Ami mind nem lenne baj, ha most tudnék beszélni. De szerencsétlenségemre (néhány ismerősöm hatalmas mulatságára) most nem nagyon tudok. Ill. tudok, de olyan pösze vagyok, mint egy hatéves Lacika, aki kiesett a hintából a játszótéren, és a maradék 23 bennlévő tejfoga is kitört.
Mára eddig ennyi. Olvasom az Ufit, véleményt nyílvánítok magamban a piros 21-esen lejövet a hegyről és most kimegyek vmi nasiért,amit lehet szopogatni(rágni most nem merek,nem akarok repetázni), és rendíthetetlen cigarettázásba kezdek a bolt előtt. Mert megérdemlem.
Mint ahogy a tegnap estét is.
Szeretném tudatosítani bennetek, hogy románnak lenni jó és ígyekszünk is ezt az állapotot állandósítani. Mert megérdemlem.
U.i.: Egyébként a Marcinak miért pont Hevesen olyan jó?
Vagy heves nem helység, hanem heves, mint kapkodó, meg sebes. de a heveskedés meg nem vezet sehova, akkor meg minek az egész és ez miért jó csóri Mártonunknak?!?!!?!?
Majd hazaérvén azt a kérést/felszólítást hallottam, ami szerintem bármilyen férfitársamnál határozott és tartós lelki merevedést okozna:
"Drágám most légyszíves menj be, ülj le,én viszek Neked egy korsó sört(házi barna,ez is a nélkülözhetetlen tárgyak listáján szerepelt...). ; Azt akarom, hogy most tévézz és sört igyál, amíg én vacsorát készítek Neked."
És hát így eshetett meg,hogy tegnap egész este Jóbarátokat néztem, barna sert ittam, és az erkélyről cigivel és egy pohár gin-tonic-kal szemléltem a ködfödte erdő mélyén rejtező utcák fényeit. Ráadásul a vacsora is remek volt. Penelopé, hála nemtudomkinek/bárkinek/mindnekinek remekül főz.
Marci Hevesen ehhez képest egy nigériai bevándorló család legkisebb, 162-ik sarja brooklyn egyik nyomornegyedében. Nodehát, az élet nem fenékig tejfel és hát láfjgózán,ahogy a francia mondja, ha angolul beszél éppen,és éppenpont ezt akarja mondani és hát ma reggel csak be kellett jönni dolgozni. Már a házból kilépni se nagyon volt kedvem (ilyen időben a legjobban nevelt kutya is inkább a szőnyegre sz*rik...), nemhogy még jegyet is kelljen lyukasztanom. Merthogy tegnap ám, bármilyen furán is hangzik ez éntőlem, vettem egy tömbjegyet, nagyonhirtelen felindulásomban.
Csak beértem melóba. Mindaddig egész jól telt a nap, amíg ebéd közben addig nem pofáztak hozzám, míg egy válasz helyett olyan rágtam a nyelvemen, hogy bedagadt és vérzett is. Ami mind nem lenne baj, ha most tudnék beszélni. De szerencsétlenségemre (néhány ismerősöm hatalmas mulatságára) most nem nagyon tudok. Ill. tudok, de olyan pösze vagyok, mint egy hatéves Lacika, aki kiesett a hintából a játszótéren, és a maradék 23 bennlévő tejfoga is kitört.
Mára eddig ennyi. Olvasom az Ufit, véleményt nyílvánítok magamban a piros 21-esen lejövet a hegyről és most kimegyek vmi nasiért,amit lehet szopogatni(rágni most nem merek,nem akarok repetázni), és rendíthetetlen cigarettázásba kezdek a bolt előtt. Mert megérdemlem.
Mint ahogy a tegnap estét is.
Szeretném tudatosítani bennetek, hogy románnak lenni jó és ígyekszünk is ezt az állapotot állandósítani. Mert megérdemlem.
U.i.: Egyébként a Marcinak miért pont Hevesen olyan jó?
Vagy heves nem helység, hanem heves, mint kapkodó, meg sebes. de a heveskedés meg nem vezet sehova, akkor meg minek az egész és ez miért jó csóri Mártonunknak?!?!!?!?
