Majd elfelejtettem,ígértem, hogy sztorizok apámról. Jó arc volt, kicsit össze van aszva szegény, erősen közeleg a 70-hez, van egy harmadik felesége, kicsit papucs, pár percenként kihagy a figyelem és a memória. De úgy fest jól van. Elvileg,ha kész lesz Winston(ő az autó), meg is látogatom megint. Karácsonykor majdnem voltunk nála Asszonnyal, de mégsem jött össze. Tömören most ennyit.
2009. február 27., péntek
Niggerek vagyunk mind
Na, újra nekilátok a blogolásnak,hátha...
Aki lemaradt volna,2008 Júliusában munkát váltottam,jelenleg egy dajcs érdekeltségű cégnél vagyok szó szerint vezető szerepben.(a butábbak számára: futár.) Ismét elkerdtem rokkolni ,úgy fest,sikere is lehet.kopkopkop.lekopogva.
Azért azt el kell mondjam, hogy tele a faszom,de rendesen. Ugyanolyan degeneráltsenkifosszemét ország ez még mindig, és süllyed. Amúgy vagyok,mint Marci, az a bizonyos, ott Hevesen, még mindig fenn a hegyen, Asszony változatlan,immáron közel két éve.Durva mi?! Aki nem tudná, van egy autóm is.Kicsi, régi, rohad, mint a picsa, de az enyém és geci jó (lesz, ha a lakatos egyszer elkészül.Az a szerencsétlen jóember sem tudta mit vállal....) Kicsit nehéz így majd' egy év után valami frappánsat írni,meg hát annyira kis békés életet élek, hogy a puffogáson kívűl sok más annyira nem is történik,de addig jó.
Bár becsületemre legyen mondva, a nyugodt élet sem vette el a kedvem a mizantrópiától. A piától egy kicsit igen, nem olyan a huzat, mint rég.Két sör után már vigyorgok,mint a tejbetök. Náha érzem is, hogy most minden bizonnyal igazi pöcs lehetek,de legalább nem vagyok eltés....
Asszony most elment(elengedtem). Barétnűjével találkozik.Én meg élvezem a kántrirádiót,amit pár hétvégével ezelőtt fedeztem fel. Bontottam egy sert, gondolkoztam, hogy le kéne menni a hegyről inni egy sört, de picsa messze van a város, meg különben is. Ott nincs kántri. Na.
Azért azt el kell mondjam, hogy tele a faszom,de rendesen. Ugyanolyan degeneráltsenkifosszemét ország ez még mindig, és süllyed. Amúgy vagyok,mint Marci, az a bizonyos, ott Hevesen, még mindig fenn a hegyen, Asszony változatlan,immáron közel két éve.Durva mi?! Aki nem tudná, van egy autóm is.Kicsi, régi, rohad, mint a picsa, de az enyém és geci jó (lesz, ha a lakatos egyszer elkészül.Az a szerencsétlen jóember sem tudta mit vállal....) Kicsit nehéz így majd' egy év után valami frappánsat írni,meg hát annyira kis békés életet élek, hogy a puffogáson kívűl sok más annyira nem is történik,de addig jó.
Bár becsületemre legyen mondva, a nyugodt élet sem vette el a kedvem a mizantrópiától. A piától egy kicsit igen, nem olyan a huzat, mint rég.Két sör után már vigyorgok,mint a tejbetök. Náha érzem is, hogy most minden bizonnyal igazi pöcs lehetek,de legalább nem vagyok eltés....
Asszony most elment(elengedtem). Barétnűjével találkozik.Én meg élvezem a kántrirádiót,amit pár hétvégével ezelőtt fedeztem fel. Bontottam egy sert, gondolkoztam, hogy le kéne menni a hegyről inni egy sört, de picsa messze van a város, meg különben is. Ott nincs kántri. Na.
Előre láthatólag holnap szar idő lészen,mert a Zsidajommal megyünk randizni a Sashegyre. megváltjuk a világot. Ráfér. Várom. Ezer éve nem kokettáltunk egy rendeset a Zsidóval. Bár tegnap azért egy fél világmegváltás volt, kiélveztük a Torkos Csütörtök örömeit és ettünk.ócsón.( Drágán egyen, aki nem munkából él. Mér'?Há' nem?!Há'de.NA.) Mondtam is az én kicsi hatágú csillagomnak, mint jó Román,ki figyelmezteti időben barátját, puszta jószándékból, hogy neki egyszerűbb választani az étlapról,mert:
-nincs rajta maceszgombóc
- és mert disznót úgysem ehet.
Most ennyi.Majd még mesélek.
-nincs rajta maceszgombóc
- és mert disznót úgysem ehet.
Most ennyi.Majd még mesélek.
2008. március 13., csütörtök
Élek bazmeg.
Beszámoló hamarosan, trele új élményekkel, kurvaanyázásokkal.
Ja és ma találkozom apámmal. Hat év után.
Majd beszámolok.
Lehet,lesz lassan otthon net, majd akkor elszabadul a grafomániám.
Szervusztok gecisek.
Ja és ma találkozom apámmal. Hat év után.
Majd beszámolok.
Lehet,lesz lassan otthon net, majd akkor elszabadul a grafomániám.
Szervusztok gecisek.
2007. november 11., vasárnap
Na.
Még élek. Csak valahogy mindig akkor lett volna közlendőm, amikor nem voltam gépközelben, amikor meg ott voltam,akkor nem volt időm/nem tudtam mit írni.
De az anyázás hamarosan folytatódik......
Továbbra is és egyre fokozva útálom az embereket. Csirió.
Továbbra is és egyre fokozva útálom az embereket. Csirió.
2007. szeptember 29., szombat
Na, de majd ma este.
Családi varacskolás a köbön. Nagybátyám üti a 60-at,tuti olcsó sör, konyak, meg össznépi bebaszás. Az is valami. Tuti szét fogom magam röhögni, csak a Nagyit sajnálom. Ő nem érdemel meg ennyi félkegyelműt. Én meg bezabálok, meg bebaszok. Ingyen. és ismét:
Pont.
Pont.
vagyok
No újra.Eddig is ment az élet és történtek dolgok,csak gecire nem volt időm sem írni, sem olvasni. Úgyhogy elég erősen lemaradtam Mázeltov értekezéseiről is. (Bocs, Kicsi Hatágú Csillagom,be fogom pótolni.) Lényeg a lényeg, kicsit kezdek beleunni a heti hatnapos pincébenélésbe. Ja, meg a neon fürdőbe, napi 8 órában.
Pont.
2007. szeptember 19., szerda
lájfgózán...
Gecire nincs időm írkálni mostanában,ami semmi esetre sem jelenti, hogy megszűntem volna anyázni, kritizálni,meg létezni. Ha lesz időm, írogatok.Volna is mit , mert hát élet, az zajlik. Pedig mán a Duna is visszatért a medrébe....
2007. szeptember 13., csütörtök
Egy pozitív esemény a hazai punk-rock életben
Ezt is megéltük. NOFX a pecsában, Semmi Komollyal előtte. Hálás vagyok a sorsnak, hogy nem egy Macskanadrág, vagy Alvin lett előtte. Az rohadtul szánalmas lett volna. De nem így lett, kár ezen gondolkozni. Gecijó buli volt. Az idejére nem emlékszem, hogy valamilyen koncerten én 15 éves kezdőpánkként berongyoljak a tömegbe lökdösődni,meg úszkálni rajtuk. Tegnap ez is sikerült. És még részeg sem voltam. Minden régi sláger ott volt azt hiszem. S.K. nagyon hozta a formát. Zenéjében és szövegeiben itthon egyedülálló. Kicsit fura érzésk kóbászótak tegnap bennem. Jó volt újra együtt lenni. Ott volt mindenki és már majdnemhogy mi voltunk az öregek. Bár nem elhallgatható tény az sem, hogy a 30-as korosztály is egész határozottan képviseltette magát.
Az egyetlen nem annyira remek esemény a meglepetés Ignite volt,amire az istennek nem bírok rájönni, hogy miért kellett. Tuti bazmeg, hogy ezért nem volt a Decline. tuti.
Van valami a levegőben, legalábbis tegnap este volt, vagy csak egyszerre kezdünk öregedni,mert nem én voltam az egyetlen ember, akinek a "10 év" tegnap eszébe jutott. Mintha valamilyen fordulóponthoz, vagy évfordulóhoz értünk volna. Bár lehet, hogy sokat dobott ezen az érzésen a Mező interjúja. örülök, hogy részese lehettem a tegnap estének, egy kicsit, mint résztvevő is.
Ja, mint rendes pánk, vettem pánk pólót.Vót nóefiksz tísört ezeröté' ,újságcikket mintáz, miszerint különböző városokban (meglepő módon turnéállomások helyszínei,jééé) pánkok lázadtak a pánkrokksón és a képen látszik, hogy tarajék dobálják a rendőröket és hát, hogy stílusos legyek, vettem egy Bukaresti illetőségűt. Mert annyira geci vicces vagyok.
Mást nincs mit mondanom. Perpill. Pá.
Az egyetlen nem annyira remek esemény a meglepetés Ignite volt,amire az istennek nem bírok rájönni, hogy miért kellett. Tuti bazmeg, hogy ezért nem volt a Decline. tuti.
Van valami a levegőben, legalábbis tegnap este volt, vagy csak egyszerre kezdünk öregedni,mert nem én voltam az egyetlen ember, akinek a "10 év" tegnap eszébe jutott. Mintha valamilyen fordulóponthoz, vagy évfordulóhoz értünk volna. Bár lehet, hogy sokat dobott ezen az érzésen a Mező interjúja. örülök, hogy részese lehettem a tegnap estének, egy kicsit, mint résztvevő is.
Ja, mint rendes pánk, vettem pánk pólót.Vót nóefiksz tísört ezeröté' ,újságcikket mintáz, miszerint különböző városokban (meglepő módon turnéállomások helyszínei,jééé) pánkok lázadtak a pánkrokksón és a képen látszik, hogy tarajék dobálják a rendőröket és hát, hogy stílusos legyek, vettem egy Bukaresti illetőségűt. Mert annyira geci vicces vagyok.
Mást nincs mit mondanom. Perpill. Pá.
2007. szeptember 6., csütörtök
Ki a király, meg pösze?!?
Nohát kérem, a tegnap este igazi meglepi ajándékcsomag volt az élettől,mert ugye,ismét nem kellett mennem esti melóba és hát így volt időm kicsit kolbászolni, meg nézelődni, meg felszedni a penelopét és bevásárolni mindazt,ami még hiányzott otthonról.(Lásd: üveg száraz fehérbor,tonic a ginhez,melyet me este szándékozunk elfogyasztani a kultiplexben, és hasonló nélkülözhetetlenül fontos és életmentő dolgok.)
Majd hazaérvén azt a kérést/felszólítást hallottam, ami szerintem bármilyen férfitársamnál határozott és tartós lelki merevedést okozna:
"Drágám most légyszíves menj be, ülj le,én viszek Neked egy korsó sört(házi barna,ez is a nélkülözhetetlen tárgyak listáján szerepelt...). ; Azt akarom, hogy most tévézz és sört igyál, amíg én vacsorát készítek Neked."
És hát így eshetett meg,hogy tegnap egész este Jóbarátokat néztem, barna sert ittam, és az erkélyről cigivel és egy pohár gin-tonic-kal szemléltem a ködfödte erdő mélyén rejtező utcák fényeit. Ráadásul a vacsora is remek volt. Penelopé, hála nemtudomkinek/bárkinek/mindnekinek remekül főz.
Marci Hevesen ehhez képest egy nigériai bevándorló család legkisebb, 162-ik sarja brooklyn egyik nyomornegyedében. Nodehát, az élet nem fenékig tejfel és hát láfjgózán,ahogy a francia mondja, ha angolul beszél éppen,és éppenpont ezt akarja mondani és hát ma reggel csak be kellett jönni dolgozni. Már a házból kilépni se nagyon volt kedvem (ilyen időben a legjobban nevelt kutya is inkább a szőnyegre sz*rik...), nemhogy még jegyet is kelljen lyukasztanom. Merthogy tegnap ám, bármilyen furán is hangzik ez éntőlem, vettem egy tömbjegyet, nagyonhirtelen felindulásomban.
Csak beértem melóba. Mindaddig egész jól telt a nap, amíg ebéd közben addig nem pofáztak hozzám, míg egy válasz helyett olyan rágtam a nyelvemen, hogy bedagadt és vérzett is. Ami mind nem lenne baj, ha most tudnék beszélni. De szerencsétlenségemre (néhány ismerősöm hatalmas mulatságára) most nem nagyon tudok. Ill. tudok, de olyan pösze vagyok, mint egy hatéves Lacika, aki kiesett a hintából a játszótéren, és a maradék 23 bennlévő tejfoga is kitört.
Mára eddig ennyi. Olvasom az Ufit, véleményt nyílvánítok magamban a piros 21-esen lejövet a hegyről és most kimegyek vmi nasiért,amit lehet szopogatni(rágni most nem merek,nem akarok repetázni), és rendíthetetlen cigarettázásba kezdek a bolt előtt. Mert megérdemlem.
Mint ahogy a tegnap estét is.
Szeretném tudatosítani bennetek, hogy románnak lenni jó és ígyekszünk is ezt az állapotot állandósítani. Mert megérdemlem.
U.i.: Egyébként a Marcinak miért pont Hevesen olyan jó?
Vagy heves nem helység, hanem heves, mint kapkodó, meg sebes. de a heveskedés meg nem vezet sehova, akkor meg minek az egész és ez miért jó csóri Mártonunknak?!?!!?!?
Majd hazaérvén azt a kérést/felszólítást hallottam, ami szerintem bármilyen férfitársamnál határozott és tartós lelki merevedést okozna:
"Drágám most légyszíves menj be, ülj le,én viszek Neked egy korsó sört(házi barna,ez is a nélkülözhetetlen tárgyak listáján szerepelt...). ; Azt akarom, hogy most tévézz és sört igyál, amíg én vacsorát készítek Neked."
És hát így eshetett meg,hogy tegnap egész este Jóbarátokat néztem, barna sert ittam, és az erkélyről cigivel és egy pohár gin-tonic-kal szemléltem a ködfödte erdő mélyén rejtező utcák fényeit. Ráadásul a vacsora is remek volt. Penelopé, hála nemtudomkinek/bárkinek/mindnekinek remekül főz.
Marci Hevesen ehhez képest egy nigériai bevándorló család legkisebb, 162-ik sarja brooklyn egyik nyomornegyedében. Nodehát, az élet nem fenékig tejfel és hát láfjgózán,ahogy a francia mondja, ha angolul beszél éppen,és éppenpont ezt akarja mondani és hát ma reggel csak be kellett jönni dolgozni. Már a házból kilépni se nagyon volt kedvem (ilyen időben a legjobban nevelt kutya is inkább a szőnyegre sz*rik...), nemhogy még jegyet is kelljen lyukasztanom. Merthogy tegnap ám, bármilyen furán is hangzik ez éntőlem, vettem egy tömbjegyet, nagyonhirtelen felindulásomban.
Csak beértem melóba. Mindaddig egész jól telt a nap, amíg ebéd közben addig nem pofáztak hozzám, míg egy válasz helyett olyan rágtam a nyelvemen, hogy bedagadt és vérzett is. Ami mind nem lenne baj, ha most tudnék beszélni. De szerencsétlenségemre (néhány ismerősöm hatalmas mulatságára) most nem nagyon tudok. Ill. tudok, de olyan pösze vagyok, mint egy hatéves Lacika, aki kiesett a hintából a játszótéren, és a maradék 23 bennlévő tejfoga is kitört.
Mára eddig ennyi. Olvasom az Ufit, véleményt nyílvánítok magamban a piros 21-esen lejövet a hegyről és most kimegyek vmi nasiért,amit lehet szopogatni(rágni most nem merek,nem akarok repetázni), és rendíthetetlen cigarettázásba kezdek a bolt előtt. Mert megérdemlem.
Mint ahogy a tegnap estét is.
Szeretném tudatosítani bennetek, hogy románnak lenni jó és ígyekszünk is ezt az állapotot állandósítani. Mert megérdemlem.
U.i.: Egyébként a Marcinak miért pont Hevesen olyan jó?
Vagy heves nem helység, hanem heves, mint kapkodó, meg sebes. de a heveskedés meg nem vezet sehova, akkor meg minek az egész és ez miért jó csóri Mártonunknak?!?!!?!?
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)